hátizsák kisokos – avagy hogyan pakoljunk?

A túrafelszerelés azon részét, amit nem magunkon viselünk, a hátizsákban visszük. A túraboltokban számtalan márkájú, formájú és színű modell ajánlkozik, hogy a Balaton Camino vándorok társa legyen e kalandban – de melyiket válasszuk, s ha megvan, hogyan pakoljunk bele? Ezt a kérdéskört járjuk körben ebben a cikkben Kovács Attila “K2” túravezető és szervező segítségével.

 

A felszerelésgyártók – üzleti megfontolásoknak is engedve – speciális modelleket terveznek a különböző aktivitásokhoz – mindegyik zsák másra jó, nehéz olyat találni, ami minden sporthoz megfelel. Mást szánnak egynapos túrára, futni, hegyet mászni, bringázni –   így ugyanaz a helyzet a hátizsákokkal, mint a női táskákkal: minden alkalomhoz más dukál.

 A Balaton Camino egy olyan 10 napos kihívás, ahol minden felszerelésünket magunkkal visszük, de nem kell sátorban aludnunk és magunknak főznünk, így a matracot, hálózsákot, gázfőzőt, gázpalackot, edényeket nyugodtan otthon is hagyhatjuk – ezzel sokat könnyítünk a dolgunkon egy hagyományos erdei vagy hegyi túrával szemben. Bár ott is azt szoktam javasolni: vigyük a legkönnyebb felszerelést, azaz a készpénzt és a hitelkártyát, ezekért kapunk ágyat, párnát, sőt, főz nekünk a hüttés néni, méghozzá milyet…

 

Mivel a váltás ruhákon, zoknikon, esőruházaton kívül nem kell más felszerelés a főleg magyar-tenger-szinten vezető Balaton Camino teljesítésére, így egy 40-50 literes, könnyű, jól párnázott hát és derékhevederekkel ellátott, külső oldalzsebekkel ékes és beépített esővédővel ellátott hátizsákot vigyünk magunkkal. Vigyázat! A gardrób, mély, sötét és tele van iszonyattal! Ha nagyobb zsákot választunk, biztosan tele fogjuk pakolni azt! Gyakoroljunk önmérsékletet, a kisebb űrméret által elnyelt kevesebb darabot cipelve -nagyjából a harmadik nap táján leszünk iszonyúan hálásak önmagunknak a felelős döntés meghozataláért.

Ha elcsábultunk a bal vállunkon ülő, folyton sugdosó „hamár-manó” hülyeségeire, akkor se ragadjunk benne a hibás folyamatban – amikor már néhány túranap után birtokában vagyunk a megfelelő tapasztalatnak, simán hagyjunk ott az egyik szálláson egy szatyornyi, nem használt cuccot, majd a túra után visszamegyünk érte. Gyakoroljuk az elengedést – ez a Balaton Camino!

A zsákon található hátsó vagy oldalsó hálós zsebek jól jönnek akkor, ha könnyen hozzáférhető kulacsot, csokit, gyümölcsöt keres tétova kezünk, de a hirtelen időváltozásnál is klassz, ha az esőkabátot, pulcsit nem a hátizsák mélyéről kell előtúrnunk, hanem gyorsan kéznél van. A jó hátizsák nem csak jól illeszkedik a háthoz, hanem a rajta található hevederekkel össze is húzható.  Ezzel a cipelt tömeg súlypontja a testhez közelebb igazítható, így elérve, hogy együtt mozogjon a túrázó testével, ne saját ritmusa legyen. Hasonló okból ne rögzítsünk egy ponton felfüggesztett, a lépéseink ritmusától himbálózó dolgokat a zsák külső felületén – ez a külön ritmus gyorsan válik rettenetesen idegesítővé.

A hátizsák vállpántjának felépítése kritikus pont – ezen oszlik el a zsák súlyának egy része. Ha széles és jól párnázott, a szivacs anyaga jól szellőzik, az jó, ha a vállpánton csatos heveder található, amellyel a mellkas felső részén kényelmes pozícióba állíthatjuk a két pántot, az már nagyon jó. A másik fontos kritérium a szintén a derékra simuló, széles és kényelmes pánt, amellyel a vállunkat ért terhelést tudjuk csökkenteni, a súlyt a vállakról a csípőre helyezni. A hosszú távú túrázók egybehangzó véleménye szerint a csípőhöz rögzített derékpánton nyugodjon a súly kétharmada, hogy a vállakat csak a maradék terhelje.

A helyes zsákvásárlás titka, hogy nem elsősorban a kabátunkhoz passzoló árnyalat dönt egy-egy modell mellett. Sokkal inkább az, hogy a boltban felpróbáltunk, ott súllyal (túraboltban például 30-40 méter dinamikus kötéllel) megpakolva sétálgatunk vele fel-alá negyed órát, az eladók segítségét kéve a pontos beállításhoz. Ennek menete e következő – a megpakolt zsákot vegyük fel úgy, hogy a hátunkra illeszkedjen, majd állítsuk be a csípőn a derékpántot, hogy érezzük, hogy nem a vállunkat húzza a súly. Ezt kövesse a vállpánt alsó hevederjének meghúzása, amellyel úgy állítjuk be a pántot, hogy a zsák együtt mozogjon a testünkkel, de a légzést ne akadályozza. Majd a vállpánt felső hevederét húzzuk meg – ezzel a súlypontot húzzuk a helyére – a testhez minél közelebb, a folyamat a mellkason átfutó csat beállításával ér véget.

A megfelelő súlypont eléréséhez az is szükséges, hogy helyesen pakoljunk a zsákba – érdemes előre átgondolni, mi az, amire ritkábban van szükség, az mehet alulra. … Sokat segítünk saját magunkon, ha a ruhákat nem ömlesztve szórjuk a hátizsákba, hanem higiénikusan külön csomagoljuk, így sokkal kisebb helyre össze tudjuk őket kompresszálni, illetve nem keveredik a tiszta ruha a szennyessel, zokni a kiflivel. 

Mivel a szortírozó tokok-zacskóknak sem nulla a súlya, igyekezzünk ezekből a lehető legkönnyebbet használni, vékony, légies anyagból készült darabokat. Kiváló megoldás a kék-sárga bútoráruház vákumzacskója, amelyet csak alaposan fel kell tekerni, kipréselve belőle a levegőt, s máris egy kompakt, jól pakolható, kicsire passzírozott cucclabdacsokat kapunk. A pakolásnál az a főszabály, hogy a nehezebb felszerelések ezeket helyezzük el minél magasabban és minél közelebb a hátunkhoz, ezzel is csökkentve a gerincre jutó terhelést. A csigolyáinkat, porckorongjainkat a helyes tartás is kíméli – ezt elérhetjük egy túrabot használatával, ami segít egyenes háttal, a teljes tüdőkapacitást használva gyalogolni. A túrabot beállítása nagyon egyszerű: ha alapállásban, vízszintes talajon állunk, akkor a talajon nyugvó heggyel tartott túrabotot kezünkbe fogva az alkarnak és a felkarnak és az alkarnak épp derékszöget kell bezárnia.

A hátizsákkal, a túrázással össze kell csiszolódni – lehet, nem lesz első látásra szerelem, s kicsit dolgozni kell a harmónián. Szánjuk rá a hétvégénk egy részét a közös élményekre, néha fájdalmas tapasztalatokra, hogy rövidebb túrákon próbáljuk ki, mi az a súly, amit kényelmesen cipelni tudunk és mik azok a felszerelések ruhadarabok, amelyek a legpraktikusabbak. Túrázásra legjobban túrázással lehet felkészülni: nem utolsó sorban emlékezetes élményekkel gazdagodhatunk az összeszokás során. Talán még a lelkünk is felkészül az egész céljának, a legnagyobb élménynek befogadására – ami nem más, mint a Balaton Camino!